kimozdulás

Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong, egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. És hogy miért? Mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád. Te magad vagy a homokvihar.

Valami a tökéletességben is hiba. Valahol az. Minél kisebb, annál mélyebb, és te minél jobban nem látod, annál érezhetőbb. Egyre csak egyre csak rájöttem a problémák feletti elsiklás több apróbb és régebbről jövő problémához vezet. Átvette az irányítást a tökéletesség valamije, és ott a hiba, hogy már nem én vezetem.

Azt hiszem az ember legjobban csak úgy tud boldogulni, ha nem foglalkozik a másikkal. ...

szeretem ahogy múlik a nyár.. van benne valami izgalmasan fájó..